2011. október 30., vasárnap

Romantikus, vidéki stílusú fürdő

  Bemutattam már a blogomon a hálószobánkat, a konyhánkat, a kisfiam szobáját és a kertünket (a régebbi bejegyzéseim között megtaláljátok), most a fürdőszobánk és a lakás legkisebb, de nagyon is fontos helyisége kerül sorra:) A célom, hogy megmutassam kevés pénzből is be lehet rendezni egy lakást ízlésesen, különlegesen, egyéni  stílusban. 

Csináltam egy hangulatkollázst is néhány berendezési tárggyal, azt is leírom mit hol szereztem be, bár már régebben vettem mindent, de hasonlókat több helyen is árulnak.



-a fonott szennyeskosarat, tárolót, szappanadagolót és a megkötős faliképet a Jysk-ben vettem
-a kristály falikart és a kádas képet a Vaterán
-az angyalkák egy külföldi nyaralás emlékei
-a rózsás képkeretet és a dombormintás akasztót pedig ajándékboltokból szerváltam


A lényeg, hogy minden összhangban legyen!!!






 Az a felfogás már idejétmúlt, hogy a fürdőszoba falára csakis csempe kerülhet! Mi sima fa lambériával burkoltuk a falat, amit előkezelés után fehér lazúrral festettünk le, ettől tökéletesen vízálló és tisztítható. A padló fautánzatú greslap, a fal sima színezett mészfesték, amit arany színű porral és más tónusú festékkel "antikoltam". A kád a kedvencem:))))))))Mindig ez volt az álmom, de olyan horribilis árakon árulták, hogy már le is mondtam róla. Végül találtam a Vaterán, nagyon barátságos áron:))) Sajnos csak így fért be a zuhanyzó miatt, de így is a fürdő éke és ehhez igazítottam a berendezést is.













  A legtöbben a lakás legkisebb, de igen fontos helyiségének kinézetére nem fordítanak túl nagy gondot, pedig kéne, hiszen ez is a lakás része és elég sokszor használjuk ugyebár. Szóval a WC-ről se feledkezzünk meg! Én ezt is kellőképpen kidekoráltam:))) 







(A fotók saját tulajdonomat képezik!)

 Ugyanolyan anyagokat használtunk itt is, mint a fürdőben. A falon nem tapéta van, pedig annak látszik:) Ez is sima színezett mészfesték, amiket különböző szélességű csíkokban hordtam fel, majd más tónusú festékkel egy henger segítségével összedolgoztam. Egyszerű és költségkímélő megoldás, a lambéria is sokkal olcsóbb, mint a csempe. Az interneten szuper dolgokat lehet találni kedvező áron, csak kitartás és türelem kell hozzá, meg egy kis stílusérzék, hogy a megfelelő dolgokat passzintsuk egymáshoz. :O)

2011. október 21., péntek

A Titanic és Én

 Na ez jó kis cím, gondolom fogalmatok sincs mi következhet ebből! Hááát, egy nem mindennapi történet :o) Belépve az otthonunkba a látogató két nagyon régi fotóba botlik, aki először jár nálunk, rögtön meg is kérdezi, hogy kik vannak a képeken, ismerősök, rokonok vagy a bolhapiacon vettük a képeket? Én pedig büszkén mesélem, hogy ezeken a képeken az ükapám, ükanyám és dédmamám látható. Nagy becsben tartott képek ezek, családi örökség, főleg azért, mert a rengeteg ükunoka közül én örököltem meg őket, egy 1900-ban kiadott Orgona virágok imakönyvvel együtt.

Az egyik kép az ükszüleim esküvői fotója, 1905-ben készült, a másikon ükapám ölében a dédmamám látható 1906-ban. Nézzétek meg azokat a ruhákat! Fantasztikus, nem? Ha ránézek a képekre, mindig úgy érzem, mintha én is ott lettem volna velük :o)








Mi köze ezeknek a képeknek a Titanichoz??? Ezek a fotók Amerikában készültek, az ükszüleim 1905 március 12-én vándoroltak ki Amerikába, mint azt sok más magyar honfitársuk is tette. 1 hónap múlva, április 14-én értek az álmok országába a hosszú hajóút után és április 30-án házasodtak össze. 1 év múlva megszületett a dédmamám, majd született még két testvére. Hogy honnan tudom mindezt? Az ükapám élete minden fontosabb dátumát lejegyezte az imakönyvébe:




"e évben 1905 Március 12 én indultam amerikába és odaértem April 14 Eskütem Aprilis 30 án Amerikában"-idézet betű szerint


 A hideg ráz, mikor olvasom ezeket a sorokat, szinte minden nap megnézegetem, megszaglászom, megsimogatom a lapokat, ezeket ő írta, több mint 100 éve kanyarította ide ezeket a betűket, egyszerűen csodálatos érzés :o)
Szóval az én ükszüleim valami miatt úgy döntöttek (honvágy, megélhetési gondok), hogy inkább hazatelepednek a három gyerekkel. Kivándorlásuk után hét évvel 1912. április 11-én indultak haza New Yorkból, a Carpathia fedélzetén...a többi már történelem!

"A Carpathia 1912. április 11-én indult el New Yorkból, több, mint 700 utassal a Földközi-tenger, illetve Magyarország felé. A hajó parancsnoka Arthur Henry Rostron kapitány volt. Rostron 27 éve szolgált a tengeren, de csak két éve volt kapitány és három hónapja a Carpathia parancsnoka. Az út derűsnek és nyugodtnak ígérkezett…
Április 14-én éjjel, fél egy előtt öt perccel fogták a Titanic segélykérését, hogy a világ legnagyobb hajója jéghegynek ütközött, és süllyed. A Carpathia volt a legközelebb a Titanichoz. A Carpathia végsebessége 14,5 csomó volt, most mégis 17 csomóval száguldott a Titanic felé. A kapitány utasította az utaskísérőket, hogy készítsenek elő takarókat, párnákat, pótszékeket és nyugágyakat, a konyhának meghagyta, hogy főzzenek meleg levest, kávét és teát.  Az első túlélő négy óra után tíz perccel lépett a fedélzetre, az utolsó fél kilenckor. A Titanic 705 túlélője ott tolongott a harmad-akkora Carpathia fedélzetén: embertelen volt a zsúfoltság, ugyanakkor kísérteties a csönd. A hatalmas súlytöbblet miatt egyszer annyira megdőlt a hajó, hogy át kellett vezényelni az utasokat az ellenkező oldalra. A mentőhajó utasai minden lehetséges módon igyekeztek segíteni, ki ruhát, takarót, ki fogkefét szedett elő. Néhány későn ébredő első osztályú utas azonban fel volt háborodva, miután meglátta a sok ismeretlen ágrólszakadt embert, hogy miért engedtek közéjük ennyi harmadosztályú utast. Nagy volt a meglepetés, amikor megtudták, hogy azok még náluk is jobb módú menekültek.
Végül a Carpathia, fedélzetén a Titanic túlélőivel 1912. április 18-án, este fél tíz után öt perccel megérkezett New Yorkba."

(Forrás: Nathional Geographic Magyarország 2004./12)

"A Carpathia egyike volt az angol Cunard Line társaság azon személyszállító hajóinak, amelyek kifejezetten a magyar állammal 1898-ban kötött megállapodás értelmében épültek. A szerződés szerint a Cunard Line – a magyar kivándorlók által idővel „Gúnár Liná”-nak átkeresztelt – társaság Caronia, Pannonia és Slavonia névre keresztelt személyszállító hajói is jórészt Fiuméból felvett magyarországi kivándorlókkal, és New Yorkból hazatérni szándékozókkal járta az Atlanti-óceánt a Fiume–Trieszt–Genova–Marseille–New York útvonalon.
A Carpathia éppen ezen egyik útját járta Amerikából Európába menet, fedélzetén 750 utassal, amikor értesült a Titanic katasztrófájáról, és visszafordult. A személyzet útközben mentőcsónakokat, kötélhágcsót, reflektorokat készített elő a mentéshez, és elsősegélyhelyeket alakított ki. Rostron kapitány arra gondolni sem mert, hogy mire a megadott helyre érnek, a nagy hajó már nem lesz a víz színén. Pedig nem volt. 3 óra 35 perckor érkeztek meg a helyszínre, s a Titanicnak nyoma sem volt. A kapitány először azt hitte, hogy rádiósa félreértette a megadott paramétereket, de amikor fél órával később leállították a hajót, s jelzőrakétákat lőttek fel, a sötétségben apró, hamar kihunyó lángok jöttek válaszul. Felkapcsolták a reflektorokat, s az úszó roncsok között meglátták az első mentőcsónakot. Reggel 9 órára végeztek az utolsó hajótörött és a Titanic mentőcsónakjainak kiemelésével, s indultak Amerika felé. Április 19-én indultak vissza Európába, de az előző startolásukhoz képest a 300 magyar visszavándorlóból 10 magyar családot hátrahagyva. Őket ugyanis annyira megrendítette a Titanic szerencsétlensége, hogy hallani sem akartak újabb hajóútról."

(Forrás: Megjelent az Élet és tudomány 2008. augusztusi számában)

 Az én ükszüleim szerencsére azon 300 utas között voltak, akik hazajöttek :o) Hihetetlen történet, igaz? Szóval a falunkon logó két kép és az imakönyv, amiket ükapám, majd dédmamám után megörököltem, ott lapultak a bőröndben, a Carpathia fedélzetén, mikor a Titanic elsüllyedt. Még gyerek voltam, mikor dédmamám meghalt, a mamám is már csak néhány történetet tudott mesélni, de örökké hálás leszek neki, hogy ezeket az értékes emlékeket nekem adta. A dédmamámnak itthon még négy testvére született, tehát heten voltak, de mivel ő volt a legidősebb, ezért ő örökölt, utána pedig az én drága mamikám, aki nekem adta ezeket a csodás emlékeket. Tudta, hogy nálam jó kezekben lesznek :o) 

Íme még néhány eredeti fotó, amiket az interneten találtam:












 Képek forrásai:
http://www.maritimequest.com/
http://www.titanic-titanic.com/
http://www.deepimage.co.uk/
http://www.wikipedia.com/
http://www.cheddarbay.com/
http://www.flickr.com/
http://www.art.com/