2011. június 30., csütörtök

Egérke élete

  A legtöbb gyerkőcnek van olyan kabalája, állatkája, babája ami nélkül soha semmilyen körülmények között sehova nem megy, nem létezik, nem működik. Na az én 9 éves lányomnak ez a nélkülözhetettlen társa EGÉRKE, csupa nagybetűvel, ugyanis Ő nálunk családtag. Nem moshatom ki, mert megfullad! Volt már, hogy majdnem eltűnt, én még olyan kétségbeesettnek nem láttam a lányomat, ha én tűntem volna el akkor sem aggódott volna annyira, mint EGÉRKE miatt, de hála az égnek meglett:) Ha eszünk Ő is kap külön kicsi tányérkába kaját, írt már róla mesét, volt már szülinapi bulija, meghívókkal, tortával ...stb. Van egy csomó szerkója és rengeteg dolgot művel, ezeket meg is örökítettük, íme:















(A képek Jepure Blanka tulajdonát képezik:)

2011. június 26., vasárnap

Rusztikus kert

 Korábbi bejegyzéseimből már kiderült, hogy a vidéki olasz, mediterrán stílus rajongója vagyok, a házikónk is ilyen stílusban épült és kívül-belül ehhez igazítottunk mindent. Rusztikus házhoz, rusztikus kert dukál. Persze ez is jóval az építkezés és berendezkedés utáni feladat, amire nem igazán marad az embernek pénze. Sok-sok munkával, kreativitással és ötlettel azért megoldható feladat. Mi most jutottunk el odáig (már 2,5 éve itt lakunk), hogy végre mindenhol van fű és próbáljuk építgetni-szépítgetni a kertünket abból amink van. Amikor megvettük a telket állt rajta egy rozoga "fabodega", volt néhány gyümölcsfa, két fenyőfa, egy sor puszpángsövény, néhány növény és egy gyönyörű pampafű. Mentsük ami menthető alapon ezekből sikerült átmenteni a puszpángokat, amik ma cserepekbe ültetve pompáznak a teraszon, a pampafüvet, ami hétfelé ültetve díszíti a kert szélét és a "fabodegát", ennek elemeiből lett a kerti út és az emelt ágyás.  Persze egy kert soha nincsen készen és rengeteg munkát ad, de soha nem bíznám kertészre a gondozását. Ha mi csináljuk, minden kis szegletében ott az ízlésünk, a kéznyomunk és nincs is annál jobb érzés mint csodálni a munkánk gyümölcsét :O)






























2011. június 13., hétfő

Romantikázzunk!

 Imádom a rózsákat, a romantikus, angol vidéki otthonok stílusát jellemző motívumok tökéletesen passzolnak a mediterrán, rusztikusabb stílusú otthonokba is. Amikor építkezni kezdtünk már akkor biztos voltam benne, hogy rengeteg romantikus, vintage stílusú kiegészítőt fogok összevásárolni. Bárhol jártunk a szemem mindig megakadt minden rózsás szépségen, ha ajándékba kapok ilyesmit madarat lehet velem fogatni, egyszerűen imádnivalónak találok mindent amit e csodás virág díszít. Balatoni nyaralás alkalmával szerváltam ezt a csodát, a konyhám éke (bár fürdőszobába való), nem tárolok benne semmit, mert akármit teszek bele elrontja az összképet.





Másik rózsás kedvencem ez a kézzel festett kerámia bögre és tányér, kézműves termék, nem futószalagon készült tömegbögre. Csodaszép és mennyei érzés teázni belőle, a testvérei még várják, hogy megvegyem őket, darabonként tervezem, mivel az egész készlet egyszerre kicsit drága lenne.





A férjem nagymamájánál találtuk ezt a kézzel festett papír szívet, amit valamikor régen egy édesanya kapott gyermekétől anyák napjára, sajna nincs rajta, hogy ki adta kinek és mikor, de varázslatosan szép és kopottas, így tökéletesen mutat romantikus kis konyhám falán.


Nem vagyok egy "selejtezzünk és dobjunk ki mindent típus", így elég sok, még gyermekkoromból megmaradt emléket őrizgetek. Kislány koromban volt egy édes kicsi rózsamintás kerámia teáskészletem, amit anyukám nemrég megtalált. Töröttek is és kopottak is, a gyerekeim is nyúzták még egy kicsit őket, de végül megtaláltam a helyüket.